"Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,| kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,| szelíden - ti vagytok a jóság - , meghitten - ti vagytok a csönd -,| jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl,| ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség..."
(Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek)