Életem csúcspontja. Eddig. Jövő nyáron megpróbálkozunk a Mont-Blanc-nal.

Az út során naplót írtam, úgyhogy nincs nehéz dolgom. Remélem sokaknak kedvet csinálok ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű tájhoz:

 Szerdán (2007.07.25.) este fél 6-kor indult a vonatunk a Keletiből, és mintegy 8 óra zötykölődés után megérkeztünk Ljubijanaba. A vonaton nem nagyon aludtunk, mert cirka 2 óránként felébresztettek jegy/útlevélellenőrzés ürügyén. A Jesenice-be menő vonatig volt még 2és fél óránk, így bevackoltuk magunkat az állomás tövébe és aludtunk egy jót.

A Bohinji-tó partjáról indultunk gyalog a dögnehéz táskákkal. A Slap Savica fízeséshez érve (fenti kép) erősen kételkedtem abban, hogy kb. 2000 méterrel magasabbra fel tudok serpázni.

Ezután gyakorlatilag merőlegesen vágtunk neki az előttünk lévő sziklafalnak, ahol belekostolhattam a vassodronyos mászás szépségeibe. Mondjuk egyáltalán nem volt félelmetes, sőt szerintem feltétlenül szükséges sem. A tetőn már dög fáradt voltam, amit csak tetézett, hogy a 10 kilós hátizsák nélküli emberek vígan robogtak el mellettünk.

Ezután hamarosan egy tengerszemhez értünk: kristálytiszta víz, körbe hegyek, egyszóval nem volt csúnya. Mivel a vízkészletünk erősen megcsappant, Tomi (ő az én kedvesem:)) töltött 2 litert a tó vizéből vész esetére. Ezt később meg is ittuk és az ég világon semmi bajunk nem lett tőle, ráadásul még az íze is finom volt!! (Célszerű valamilyen ásványi anyaggal dúsítani az ilyen vizekből nyert italt, mert gyakorlatilag semmi nincs bennük, ami nem tesz túl jót a szervezetnek - mi multivitaminos pezsgőtablettát használtunk). Itt egyébként tartottunk végre egy hosszabb pihenőt. Egy kicsit el is aludtam, és kedves párom az ébresztésnek azon kedves módját választotta, hogy elkezdett kavicsokkal dobálni. A 4.-re fel is keltem...

Egy kicsit bolyongtunk a környéken, mire megtaláltuk a helyes utat, majd elkzdtünk ismét felfelé baktatni. Ekkor már nagyon bíztam benne, hogy az alsó menedékházban alszunk és nem megyünk tovább még vagy 200 métert (fölfelé). Így is történt, és egy 10 matracos szobában töltöttük az éjszakát. Senkit nem kellett ringatni: este 8kor már aludtunk. Igen kellemetlenül érintett, amikor másnap reggel 7-kor csörgött az óra...

folyt. köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.