Tegnap este Tomi céges karácsonyi vacsira ment a Martosba sörözni. Hogy mi ebben a karácsonyi, az jó kérdés... Slusszpoén: a hidegtálhoz valót és a töményeket az Auchanban vették meg, majd számlát kértek a Tesconak... No comment:)))

Tehát tegnap estére szalmaözvegy lettem, úgyhogy áthívtam anyát csokis Pavlovát sütni. Már régóta szemeztem a recepttel, itt volt az ideje kipróbálni.

Az eredmény nem lett tökéletes, mert az alja teljesen leégett... Sajnos a teljesen szimpla gázsütőmmel nem egyszer jártam már így, hiába tettem alufóliába csomagolt cserepet az aljára. Kell nekem egy légkeveréses sütő...

Ezt leszámítva finom lenne, csak macerás kapargatni az alját. Így fényképet sem csináltam, mert sajnáltam az egészre ráfújni a habot. Legközelebb megpróbálom a kerámia tálamban sütni, mert abban még nem égett le semmi.

Tehát a Pavlova:

• 4 tojás (csak a fehérje)
• 25 dkg porcukor
• 3 ek kakaópor
• 1 ek ecet
• 1ek étkezési keményítő
• 50 gramm csoki (minél keserűbb annál jobb)

A tojást pici sóval kemény habbá vertem és közben kanalanként adogattam hozzá a porcukrot. Amikor már jó kemény és fényes volt, hozzákevertem a kakaót, ecetet, apróra darabolt csokit (Lindt) és a keményítőt. Az így kapott masszát sütőpapírra tettem és irány az előmelegített sütő. Elvileg 150 fokra kell előmelegíteni és amikor betesszük, 110-re levenni, de ez nálam nem nagyon működött, mert fogalmam sincs, hogy hova kéne csavarnom a sütő gombját... Szóval közepes és kis lángon csináltam. 75 percig nyitogatás nélkül sütöttem, majd résnyire nyitott sütőajtó mögött hűlt ki. A teteje picit berepedezett, de nem vészes. Ezután az egész tortát vastagon be kell borítani tejszínhabbal és a tetejére friss gyümölcsöt vagy csokireszeléket szórni.

Hamarosan újra próbálkozom, hátha akkor nagyobb sikerrel járok.

Végül egy kis Gergő-sztori: Kisfiam este 11től reggel 8-ig a helyén húzta a lóbőrt, majd miután felzajongtam, kérte a jól megérdemelt reggelit. Úgy döntöttem, hogy a mai nap lesz a mérős nap, úgyhogy mérlegre is pakoltam a kalimpáló babát. Amikor  elkezdett dumálni krotyolás helyett, újabb mérés: 80 gramm. Ezt kicsit kevésnek érezvén sikerült újra evésre bírni a lurkót. A hatalmas kortyokat követően a mérleg 90 grammot mutatott. Totális elkeseredés: nem igaz, hogy csak ennyit tudok a kölökbe imádkozni egy átaludt éjszaka után... Majd szép lassan megvilágosodtam: 80+90 = 170 és nem 90!!! :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.